Tüdőrák: molekuláris diagnosztikai vizsgálatok

A tüdőrák - az összes többi ráktípushoz hasonlóan - genetikai eredetű betegség, amelyet azoknak a géneknek a mutációja okoz, amelyek a szervezet jelátvivő folyamataiért felelős fehérjéket kódolják. A tüdőrákkal összefüggő mutációk feltárása gyors ütemben halad, és ezzel párhuzamosan olyan célzott gyógyszerek kerültek és kerülnek kifejlesztésre, amelyek egy adott mutáns génre, pontosabban az általa kódolt hibás fehérjére hatnak. Azt, hogy egy adott betegnél hatékony lesz-e a célzott kezelés, mindig az dönti el, hogy milyen mutációk fordulnak elő a tüdőráksejtek génállományában. Mindez molekuláris diagnosztikai vizsgálatokkal határozható meg: központunkban az összes olyan mutáció jelenlétét vagy hiányát meghatározzuk, amelyekből következtetni lehet az alkalmazni kívánt gyógyszer várható hatékonyságára.

A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok arra szolgálnak, hogy kezelőorvosunk és az onkoteam képet kapjon arról, érdemes-e egy-egy betegnél célzott kezeléssel próbálkozni. A molekuláris diagnosztikai vizsgálat során azok a mutációk kerülnek meghatározásra, amelyek a tüdőráksejtek génállományában fordulnak elő. A célzott gyógyszerek a hibás gének által kódolt fehérjéket gátolják, így nincs értelme célzott kezeléssel próbálkozni abban az esetben, ha egy bizonyos fajta mutáció nincsen jelen.

Ha viszont előfordulnak ezek a mutációk, akkor többé vagy kevésbé hatékony lesz a kezelés, és minél több mutációt vizsgálunk meg, annál pontosabban jelezhető előre a gyógyszerhatékonyság.

Mikor lesz hatékony az EGFR-gátló kezelés?

Jelenleg az összes tüdőrákos eset körülbelül 70%-ában ismertek olyan gyógyszercélpontok, amelyeknél vagy már jelenleg is lehetséges, vagy a közeljövőben válik majd lehetségessé a célzott gyógyszeres beavatkozás. A hibás EGFR receptor gátlása már jelenleg is széles körben alkalmazott: törzskönyvezett formában erre jelenleg kétféle hatóanyag áll rendelkezése, amelyek az EGFR tirozin-kináz nevű enzimet gátolják.

A célzottan már jelenleg is kezelhető tüdőráktípusok közül a hibás EGFR-receptort hordozó daganatoknál érhető el törzskönyvezett formában is célzott kezelés. Ha az EGFR nevű gén mutáns változatban van jelen a daganatsejtek génállományában, akkor EGFR-gátlókkal akadályozható meg, hogy folyamatosan olyan jelek érkezzenek a sejtmagba, amelyek növekedésre és osztódásra serkentik a tüdőráksejteket.

Mikor hatékonyak az EGFR-gátlók?

Az EGFR mutációja az adenokarcinómák 14%-ában, a nem-kissejtes tüdőrákok 7%-ában, a kissejtes tüdőrákok 4%-ában, valamint a planocelluláris tüdőrákok 1%-ában van jelen. Az EGFR-gátlók ezeknél a daganatoknál bizonyítottan hatékonyak.

Az EGFR gén - amellett, hogy mutáns - felsokszorozódott formában lehet jelen a tüdőráksejtekben. Ennek kimutatása szintén alkalmazható az EGFR-gátló kezelés hatékonyságának előrejelzőjeként. Az EGFR tirozin-kináz-gátlók egyik típusa esetében kötelező az EGFR mutációjának vizsgálata, és ez a szer már első vonalban, tehát a kemoterápia helyett is szedhető. Az EGFR tirozin-kináz-gátlók másik típusa szintén nagyon hatékony az EGFR mutáns betegeknél, de jelenleg csak másod- és harmadvonalban alkalmazható. Itt csak az úgynevezett KRAS-vizsgálatot kötelező elvégezni, ami szintén kizárja a gyógyszer hatékonyságát. (A KRAS-vizsgálatban azt nézik meg, hogy mutáns-e KRAS gén; ha igen, akkor egyáltalán nem lesz hatékony a célzott terápia, hiszen a KRAS annak a jelátviteli útnak a része, amelyen az EGFR által elindított daganatnövekedést serkentő jelek haladnak a sejtmag felé.)

Tweet